Velence – Adria királynője

Velence a szerelmesek, a fény és a lagúnák városaként ismert, az Adriai- tenger északi részén,a  és a Piave folyók  torkolata között fekvő sós lagúna. A valamivel több, mint hét km2-nagyságú  velencei szigetvilág 1987 óta a Világörökség részét képezi.

Velence, amellett hogy egy szigeteken nyugvó „múzeum város” a februárban rendezett karneváljáról is híres. Február közepén már javában tart a karneváli hangulat, így a párommal arra gondoltunk, hogy Valentin-nap alkalmából meglepjük magunkat egy velencei kiruccanással. Idő szűkében csak 2 napot tölthettünk ebben a mesés városban, de ez az idő is elég volt ahhoz, hogy elvarázsoljon minket. Ha igazán körül akarunk nézni és élvezni a város hangulatát legalább 4 napos látogatást érdemes tervezni.

A nevezetességekről, arról, hogy mit érdemes a városban megnézni, útvonaltervről, szállásokról nem igazán ejtenék szót. Inkább praktikus tanácsokkal látnám el a kedves Olvasót, hogy ne fusson bele olyan apró bosszúságokba, amelyek beárnyékolhatják a pihenésüket.

Velencébe vagy busszal, vagy vonattal lehet bejutni. Ha autóval érkezünk, járművünket a városon kívül kell hagyni. Ezt számos parkolóházban megtehetjük. Attól függően, hogy milyen messze van a várostól 4,50- 35 €/ 24 óra a díja. Kicsit messzebb a várostól, busszal 10 perc, különböző kültéri parkolók állnak a látogatók rendelkezésére. A parkoló jegy ára tartalmazza a retúr buszjegy árát is. Mi a Venice City Parking szolgáltatását vettük igénybe. Előfoglalás nem szükséges, éjjel-nappal őrzik az autókat, a buszmegálló 5 perc sétára van a parkolótól. Bármelyik busz bevisz a városba, így nem kell sokat várni.

Mind a vonatok, mind a buszok a város főterére a Piazzale Roma-ra érkeznek meg. Innen lehet vagy gyalog, vagy vízi járművel a város belsejébe bejutni.

Az első és szerintem a legfontosabb dolog, hogy olyan szállást keressünk, ami a főtérhez közel fekszik, különben az egész városon keresztül kell verekednünk magunkat csomagokkal felpakolva, ami annyira nem kényelmes. Érkezéskor még csak elmegy, de hazautazáskor egy rémálom lehet.

Sajnos mi beleestünk ebbe a csapdába. A szállás elhagyása után, a hotel recepcióján hagyhattuk a csomagjainkat,így volt lehetőségünk sétálgatni még a városban. Persze, ahogy lenni szokott ilyenkor tálal az ember olyan dolgokat, amit nem lehet otthagyni. A sétánk azzal zárult, hogy mindenfélével felpakolva érkeztünk vissza a hotelbe felvenni a csomagjainkat. És itt kezdődött a neheze. Bőröndökkel, szatyrokkal felpakolva indultunk vissza a város főterére. Lépcsőn fel, lépcsőn le, bevallom őszintén nem volt kellemes átverekedni magunkat a városon a tömeget kerülgetve.

Velencében számos vendéglátóhely várja az éhes vagy csak kávézni vágyó turistákat. Érdemes a kis utcákban lévő, inkább a helyiekkel teli éttermeket, bárokat előnyben részesíteni. Egy rész olcsóbbak, másrészt finomabb ételeket, helyi specialitásokat lehet fogyasztani. Apropó helyi specialitások. Velencében inkább a tenger gyümölcsei és a halételek és számítanak igazi specialitásnak és bár Olaszországban vagyunk, a pizza és a pasta nem igazán erőssége ennek a régiónak. Ennek ellenére nagyon sok helyen kínálnak ilyen ételeket, tapasztalatom szerint jobb inkább mást fogyasztani.

Szerencsénk volt egy velencei piaci napot kifognunk. Fantasztikus élmény!! Ha van rá lehetőség érdemes megnézni a friss hal és tenger gyümölcse kínálat mellett, a sok-sok friss zöldséget, gyümölcsöt, fűszereket, házi készítésű tésztát értékesítő standokat is.

A város február elejétől február végéig karneváli lázban ég.  Az utcákat beöltözött emberek, konfetti, maszkárusok lepik el. Az igazi nagy finálét a hónap utolsó hetében rendezik meg. Akkor egész héten karnevál van. Ezt megelőzően csak hétvégen vannak különböző karneváli rendezvények. Így ha kifejezetten a karneválra vagyunk kíváncsiak, inkább február utolsó hetére időzítsük látogatásunkat.

Velence egy ékszerdoboz karnevállal vagy karnevál nélkül. Az év bármely időszakában rengeteg turista látogatja, tehát mindig tömeg van. Erre fel kell készülni. Ettől függetlenül szállást könnyen és baráti áron lehet foglalni, az éttermekben viszonylag gyors a kiszolgálás. Az emberek kedvesek, segítőkészek, valamennyit mindenhol beszélnek angolul, kevés helyen németül is.

Egy velencei kirándulás, igazi romantikus, sétálós, naplemente nézős program. Egy hely, ahol megáll az idő és az ember úgy érzi, mintha évszázadokat repült volna vissza az időben. Igazi kulturális kikapcsolódás egy kis romantikával megfűszerezve.

 

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.