Saint Moritz – A gazdagok játszótere?

Évekkel ezelőtt egy rövid síelés erejéig már jártam a svájci Saint Moritzban, de tavaly szöget ütött a fejembe, hogy jobban meg akarom ismerni a várost és ha van rá esélyem egy téli szezon erejéig kipróbálom a svájci életet. Talán azért mert nyolc mediterrán év után, érezni akartam egy kis hideget, hiányoztak az erdők és a patakcsobogás vagy egy kis változatosságra vágytam?  Ki tudja, a lényeg, hogy belevágtam a kalandba.

Mindent elrendeztem indulás előtt. Repülőjegyet viszonylag olcsón tudtam venni, és baráti áron foglaltam egy éjszakára szállást a zürichi egyetemi negyedben. Interneten vettem a vonatjegyet, amivel eljutottam Saint Moritzba és előre elintéztem a három éjszakára szóló szállásomat is a hegyekben.

A reptérről vonattal húsz perc alatt jutottam Zürich belvárosába, ahol a hatalmas, neoreneszánsz stílusú homlokzatú központi pályaudvarra érkeztem. Minden egyértelműen ki van táblázva (angolul és németül), így az bárki könnyen megtalálja a helyes irányt. Innen tizenöt percnyi sétára volt az egyszerű, patyolat tiszta, hűtővel, vasalóval, TV-vel és ingyenes wifivel felszerelt szállásom. A házban nem volt recepció, csupán egy széf a főbejáratnál, ahol be kellett ütni a foglalási szám utolsó öt karakterét és kiadta a kulcsot, amit kicsekkoláskor ugyanide kellett visszatenni.

Kora délután érkeztem a városba, így volt időm körbenézni. Az első üzlet, amibe belebotlottam, egy luxus minőségű svájci csokoládébolt volt, töménytelen mennyiségű áruval. Azt sem tudtam, hova nézzek, úgy viselkedtem, mint a gyerekek a játékboltban.

A Limmat folyó partján sétálva találtam egy kávézót, ami tele volt vidám, mosolygós emberekkel. Ezután megnéztem az egyetemi negyedet és a bioboltokat. Az üzletekben lehetőség van frissen készített meleg ételek, saláták vásárlására is.

Eljátszottam a gondolattal,  hogy tudnék-e Svájcban élni. Bár a hotel, ahova tartottam Saint Moritz felé csak szezon állást kínált, de az eszem már azon járt hogyan tudnék az országba költözni és életvitelszerűen itt élni. Nagyon izgultam az interjú miatt, mert ezen állt vagy bukott a jövőm. Ettől függetlenül igyekeztem a Zürichben töltött minden percet kiélvezni.

Másnap indultam tovább Saint Moritz felé- A pályaudvar egyik kávézójában reggeliztem, itt is kedves, előzékeny emberekkel találkoztam, a kávé finom volt, az árak pedig borsosak. A vonatok pontosan indulnak, tiszták, a kalauzok kedvesek, segítőkészek. A csatlakozások között éppen annyi idő van, hogy kényelmesen át lehet sétálni az egyik vágánytól a másikig.

Zürichtől Saint Moritzig négy órát utaztam, az ablakból csodás látvány tárult elém. Saint Moritz a világ legismertebb üdülőhelyei közé tartozik, a turizmus és a téli sportok paradicsoma. Az Albula/Bernina hegyi vasútvonal a vasútépítés aranykorát idéző technikai remekmű és mint ilyen, a harmadik vasútvonalként, 2008 óta az UNESCO világörökség része. Az Albula szakasz Thusis és St. Moritz között húzódik. Thusis 697, míg St. Moritz 1774 méterrel a tengerszint felett helyezkedik el, ami már sejteti, hogy az egykori vasútépítőknek nem volt könnyű dolga. A magas hegyek között kanyargó szűk völgyekben vezették a vasútvonalat, mely időről-időre eltűnik egy-egy alagútban, helyenként viaduktokon keresztül.  A látványosságra a hangosbemondó angol és német nyelven  fel is hívja az utazók figyelmét.

A faluba érkezve csend, fenyőerdő, patak, hegyi legelők, birkák, tehenek és mosolygós emberek fogadtak. Mivel a síszezon meg nem kezdődött el, így a faluban inkább helyi lakosokkal találkoztam, akik kedvesen fogadtak.

 

Séta közben találtam egy biogazdaságot, ahol sajtokat, húsokat árultak. Élő ember sehol, csak egy takaros kis fabódé az ajtaján a következő angol és német felirattal: „Kérlek lépj be, önkiszolgáló.” Beléptem: sajtok, húsok, tejtermékek, lekvárok, mézek, sütemények széles választéka fogadott – mind a gazdaságból származó biotermék. A polcokkal szemben egy kis asztal állt, rajta egy füzet, egy kassza váltópénzzel és egy számológéppel. A falon magyarázat, hogyan működik a rendszer. Begyűjtöd a polcokról, amit szeretnél, a füzetbe bevezeted mit vettél, a kasszánál fizetsz.

 

Három éjszakát Saint Moritz egyik luxus hotelében, a Giardinoban töltöttem.  Itt volt az interjú, ahova végül nem vettek fel, és amiért nagyon hálás vagyok ma már. Viszont a hotel vendégszeretetét élvezhettem a próbanapok alatt, amit igazán nagyvonalú gesztusnak tartok.

Úgy tartják, ez a város a gazdagok „játszótere”, az angol királyi család tagjai is szívesen töltik itt a téli vakációjukat. A hely szépségeit, a hotelek, a szolgáltatások minőségét és a borsos árakat látva, egyet is értek a megállapítással. A hómentes időszakban van lehetőség lovagolni, hegyi túrákat tenni és csónakázni is. Svájc az aktív pihenés és a luxus szerelmeseinek igazi paradicsom, de ez nem azt jelenti, hogy csak öt csillagos szállodákban van lehetőség megszállni, vannak olcsóbb panziók, vendégházak.

Kalandra fel! Éljen az aktív pihenés!

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..