Titlis – Amikor egy álom valóra válik

Soha nem gondoltam volna, hogy éppen akkor válik valóra egy régi álmom, amikor a fásultság és a reménytelenség már annyira elhatalmasodott rajtam, hogy felkelni sem nagyon volt erőm.Hónapok óta másra sem vágytam, csak nyugalomra. Arra a nyugalomra, amikor semmi nem történik. Csak telik az idő, a maga megállíthatatlan ütemében, Te teszed a dolgod és semmi eget verő dolog nem történik. Nyugalom, béke és szeretet van.

Persze nem így történt, mert mindig beütött valami, ami miatt rohanni, intézkedni, stresszelni kellett. Ez annyira mindennapossá vált, hogy már nagyon elegem lett mindenből és azt mondtam: „Én akkor itt és most beveszem a lesz@rom tablettát és hagyjon mindenki békén.” Így is lett.  Ahogy ezt így kimondtam és szívből így is gondoltam, csoda történt. Csodálatos a karácsonyunk volt, évek távlatában a legnyugodtabb és harmonikusabb, feszültség nélküli szeretet ünnepe.  Pontosan olyan, amilyenre régóta vágytam.

3 napos otthonülés után, kitaláltuk, hogy kellene valamit csinálni, mégsem jó ez így, hogy egy hétig csak itthon ülünk. Már egy ideje tervezzük, hogy beiktatunk egy snowboardos napot, ha már itt élünk Svájcban, a téli sportok hazájában.

Miért éppen Titlis?

A karácsonyi semmittevés közepette, vágyat éreztünk arra, hogy menjünk valahova. Csináljunk valamit, ne csak itthon üljünk. Korábban már felfigyeltünk Titlisre a hegytetőn lévő gleccserbarlangra, így fogtuk magunkat, felkerekedtünk, hogy megnézzük. Nos, bár Titlis-en van a világ egyetlen körpanorámás felvonója, ami miközben a hegytetőre tart, forog is, hogy az utazók a gyönyörű hegyeket minden oldalról megcsodálhassák, maga a barlang nem volt nagyszám.

Megállapított, hogy csak a barlang miatt ideutazni és kifizetni a felvonó borsos árát nem éri meg. Ennek ellenére mégis megérte felmenni a hegyre.

Karácsonykor már javában dübörgött a síszezon és az ottani hangulat annyira magával ragadott mindkettőnket, hogy eldöntöttük, elmegyünk snowboardozni.

A hegyen, Trübsee-nél, 1800 m magasságban, közvetlenül a sípályák mellett van egy hotel. Amikor megláttam, nem tudtam magamban tartani és elmeséltem a páromnak, hogy bár anno évente jártunk síelni, egyszer sem volt pályaszállásunk és mindig is az volt a vágyam, hogy ilyen helyen szálljak meg.

 

A csodák mindig váratlanul érkeznek

Úton haza felé megtörtént a csoda. A párom megkért keressek üzletet, ahol snowboard cuccot lehet bérelni, és nézzem meg a hotel árait. Elmegyünk csúszni.

Akkora szerencsénk volt, hogy kifogtunk egy akciós ajánlatot, ami tartalmazta a szállást, a reggelit, a négy fogásos vacsorát és 2 darab 2 napos síbérletet, ami az összes pályára érvényes volt. Deszkát, cipőt is viszonylag olcsón tudtunk bérelni.

És így működök az élet!! Amikor elengeded a stresszt, az aggódást megtörténik a csoda.

Kalandra fel!

Indulásunk napján, esett a hó, mit esett, szakadt. Alig lehetett az utakon haladni. Végül mégis megérkeztünk Engelbergbe, innen lehet felvonóval felmenni a hotelhez. A jegypénztárnál már vártak minket a síbérletek, és már mehettünk is a hotelbe. A szobánkat még nem vehettük át a korai érkezés miatt, viszont a bőröndjeinket le tudtuk adni és már mehettünk is a pályákra. 210 km pálya, 430 cm hó, ráadásul egész nap szakadt a hó. Azt hittem álmodom. 10 éve nem volt deszka a lábamon, most  pedig itt vagyok egy síparadicsom közepén és még a szállásunk is itt van.

Foto: Berghotel Trübsee

 

Abban a pillanatban az elmúlt év összes baja, fájdalma, küzdelme eltörpült és végtelen hálát éreztem, azért hogy ott lehetek ahol vagyok, azzal a férfival, akivel ezt együtt megvalósítottuk. Tudtam, hogy sok küzdelem, megoldandó feladat vár még ránk, de abban a pillanatban semmi más nem érdekelt, csak az hogy megéljem a pillanat varázsát.

A pályákon való esés-kelés kissé felébresztett, de nagyon élveztük mindketten a sípálya hangulatát.

A hotel pedig fantasztikus volt, modern, mégis megmaradt a svájci hegyi szálláshelyek hangulata, tiszta és kellemesen meleg. A szobánk ablakából a sípályákat, hegyeket láthattuk. Fantasztikus élmény volt. Az egész napos csúszás után, meglátogattuk a szaunát. Szerencsénk volt, hogy az elsők között tettük ezt meg, mert idővel egyre többen jöttek és a szauna meglehetősen kicsi volt, de legalább volt.

Nekem a snowboardozáshoz hozzátartozik a csúszás utáni szauna is, így külön örültem, amikor megtudtam, hogy a hotelben szauna is van.

A négy fogásos vacsora és a büfé  reggeli szintén nagyon finom volt. Még a vércsoport szerinti táplálkozásomhoz is passzolt a menü, találtam olyan ételeket, amit nyugodt szívvel elfogyaszthattam. Kivéve a desszert, de azt annyira nem sajnáltam, mert egy falat után megállapítottam, nem éri meg a kalória.

Másnap a bőséges reggeli után pár órán át még élveztük a fantasztikus, friss hóval borított pályákat, aztán a recepciós hölgy javaslatára ismét felmentünk Titlis-re. Csodás napos időnk volt, így érdemes volt a megnézni a függőhídról a híd alatt elterülő hegyláncokat.

Sajnos az időjárás szeles volt, ezért nem nagyon tudtunk a látványban sokáig gyönyörködni, de így is egy újabb felejthetetlen élménnyel lettünk gazdagabbak.

A Titlis-Engelberg régió télen nyáron kiváló kikapcsolódási lehetőségeket nyújt. A Berghotel Trübsee-t pedig szeretettel ajánlom mindenkinek. Viszonylag sokat utazunk és bátran állíthatom mindkettőnk nevében, hogy az elmúlt év szállodái közül, ahol megfordultunk, a Berghotel Trübsee kapta meg a legjobb szálloda minősítést.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.