Nyílt levél az ex-pasijaimhoz

Kedves Exeim,

Köszönöm nektek azt a kevés, de felejthetetlen élményt, amit veletek átélhettem.  A kezdeti, eget földet, csillagot tett ígéretek után rájöttetek, hogy mégsem az vagyok akire számítottatok. Bátorságotok nem volt elém állni és azt mondani: “Bocs Baby nekem ez nem megy!”

Helyette jöttek a kibúvók, miért nincs közös program, összebújás,előrelépés a kapcsolatban. stb.   Éreztem valami megváltozott, valami nem olyan, mint korábban volt. Kértem beszéljük meg, ha valami nem jó, akkor változtassunk rajta. De Ti csendbe burkolóztatok, menekültetek, vagy agresszív módon elhárítottátok a választ.  Fájt, szenvedtem, és Ti nem tudtatok mit kezdeni velem. Csak azt láttátok, hogy a nő, akibe beleszerettek, már nem az, aki volt. Nem ragyogtam többé. Azt éreztem, bármit teszek, csak olaj a tűzre és minden csak rosszabb lesz.

Haldoklott a lelkem. Nem, nem miattatok!! Dehogyis! Az egésznek én voltam a teremtője és csak is magamat okolhattam a történtek miatt. Vertem a fejem a falba, hogyan léphettem újra ugyanabba a szarba. Ne haragudjatok, nem Titeket akarlak minősíteni ,inkább nem értem, hogyan nem ismertem fel a jeleket  korábban. Miért nem hallgattam mélyen belül, de annál hangosabban sikító lelkemre, aki azt hajtogatta: „Mentsd az irhád, menekülj! Nem ő az akit keresel.”

De nem hallgattam rá. Látókhoz jártam, tőlük vártam a választ, azt a választ, amit a lelkem mélyén tudtam. Nem illünk egymáshoz. Nincs közös utunk, közös jövőnk. De én annyira hittem, hinni akartam a kapcsolatunkban, hogy minden egyes cselekedetetekre, amellyel újabb és újabb sebet ejtettetek a lelkemen, találtam magyarázatot, amivel menthettelek Titeket. Kár volt.

Évek távlatába visszatekintve, már látom, felesleges ámítás volt az egész. Soha nem lehetett volna és nem is lett köztünk az, amiről az én csöpögősen romantikus művészlelkem ábrándozik.

A gyerekes, felelősséget vállalni nem tudó, vagy akaró „férfiak”, akik mást mutatnak, mint, akik valójában, idővel, sorra felfedték igazi mivoltukat, csak én voltam gyáva lépni, kiállni magamért és elküldeni őket. Inkább kínoztam magam, hogy aztán a sebeimet nyalogatva, a könnyeimben fuldokolva sajnálhassam magam.

Egészen addig, míg egyszer csak elkezdtem szeretni magam és az asztalra csaptam. Ti persze azt hittétek megőrültem, vagy éppen menstruálok. Nem értettétek miért keltem ki magamból és eltorzult arccal üvöltöm, hogy elég volt!

Igen elég volt az önzésetekből, abból, hogy úgy tettetek, mintha minden rendben volna, de közben csak gyávák voltatok kimondani, amit éreztetek, gondoltatok.

Nem értettetek semmit. El voltatok foglalva saját magtokkal. A nagy terveitekkel, ahol én nem szerepeltem és melyeket soha nem valósítottatok meg.

És pontosan ezek az óriási, megvalósulatlan terveitek adtak nekem olyan inspirációkat, amelyek nagy hatással voltak az életem alakulására.

Elkezdtem tanulni, sőt lételemem lett a tanulás, új szakmát tanultam, ami a szenvedélyem lett, vagy elkezdtem írni. Hálás vagyok és örömmel tölt el, hogy általatok érkeztek meg ezek az inspirációk. Viszont megfizettem az árát.

A fájdalom, amivel gyilkoltam magam, hogy nem vagyok nektek elég jó és nem találtam az okát, az átsírt éjszakák mind, mind tanítói voltak annak a személynek, aki ma vagyok.

Kapcsolatunk ideje alatt megfosztottam magam egy olyan dologtól, ami fontos részét képezi az életemnek, a biztonság érzésétől. Arra koncentráltam nektek hogyan tudnám könnyebbé tenni az életeteket, közben pedig elfeledkeztem a sajátomról és bizonytalanságba taszítottam magam. Gyűlöltem a helyzetet, amit teremtettem, ki akartam mászni belőle, de gúzsba kötöttem magam. Szerettelek Titeket, és nem akartam a fájdalmak ellenére sem elszakadni tőletek.

És amikor valóban elkezdtem szeretni magam, rájöttem, hogy minden csak tanulás.  Ti tanítottatok engem, és én tanítottalak Titeket. Én döntöm el meddig vagyok hajlandó elmenni a fejlődésem érdekében, és ki az akitől még érdemes tanulni, és kitől már nem. 

Hálás köszönet Nektek!

Áldás Rátok!

 

One thought on “Nyílt levél az ex-pasijaimhoz

  1. Eva says:

    Ez velem is igy tortent. Hosszu es fajdalmas a tanulasi folyamat, es bar jo pap(no) holtig tanul, most mar konnyebb lesz. Ha szereted magad, megvaltozik a vilag, mert tudod, hogy van legalabb egy ember, akire szamithatsz es akit nem fogsz elvesziteni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..