Egy nem túl fiatal lány kalandja az idősödő férfival

A nem túl fiatal lány a harmincas évei elején járt. Túl volt a válásán, éppen egy új kapcsolat reményével kecsegtette az élet, az álma, egy saját panzió üzemeltetése, megvalósulni látszott. A lány boldog volt, szabadnak érezte magát. Hitt magában és abban, hogy végre boldog lesz. Nem foglalkozott a körülötte pusmogókkal, haladt a célja felé. Tudta, vannak és lesznek mindig, akik mellette állnak és olyanok is, akik a kedvesség, jó szándék álarca mögé bújva titkon a bukását akarják. De nem érdekelte. A jövője, a céljai jobban foglalkoztatták. Azt viszont soha nem gondolta volna, hogy az a személy fogja elárulni, akitől a legkevésbé várta volna.

Ekkor ismerkedett meg az idősödő férfival. A férfiről már hallott, és arról is, hogy a férfi szeretné őt megismerni. A férfi a lány egy barátnőjének a férje volt évekkel korábban, így  a lány soha nem érdeklődött a férfi iránt.

Egyszer úgy hozta az élet, hogy a férfi elhívta a lányt kávézni. Mivel a lány kíváncsi volt, ki is ez a nehéz természetű, temperamentumos ember, aki a lány mértékével mérve, hatalmas vagyont szerzett, találkozott az idősödő férfival. A lány tanulni akart, meg akarta ismerni a pénzteremtés módját és minden lehetőséget megragadott, ahol csak tanulni tudott. Pusztán ez a szándék vezérelte. A találkozás jól sikerült, sokat beszélgettek. Inkább a férfi kérdezett. A lány tudta, most véleményt alkot a férfi róla, de nem bánta. Kapott pozitív és kevésbé pozitív véleményt a férfitől, de összességében jól érezte magát.

Innentől kezdve, amikor a férfi a környéken járt és a lány ráért ittak egy kávét, sétáltak vagy elmentek vacsorázni. A lány, bár semmit nem akart a férfitől, hiszen egyrészt az apja lehetett volna, másrészt a lány barátnőjének a volt férjéről volt szó, így ha lett volna vonzalom közöttük sem alakulhatott volna ki több barátságnál, szívesen töltötte az idejét az idősödő férfival.

Egyik nap, kávézás után, összefutottak a férfi volt feleségével, a lány barátnőjével. A volt feleség epés megjegyzéséből érezhető volt, hogy nem tetszik neki, együtt látja a volt férjét a nem túl fiatal lánnyal, aki mellesleg jóval fiatalabb mindkettőjüknél.

A lány rosszul érezte magát, fájt neki a megjegyzés. Azt gondolta, a barátnője ismeri őt annyira, hogy tudja, a férfi és közte nem lehet több barátságnál.

A lány tudta, a séták, a vacsorák, a kávézások mögött több rejtőzik, a férfi többet akarna. Egy férfi semmit nem ad ingyen egy nőnek. Vagy a szerelmét, a lelkét vagy a testét akarja.  A lány nem akart semmit a férfitól, csak kíváncsi volt a férfi jellemére Ezért a lány találkozott a férfival, bár minden egyes találkozás után megfogadta, nem teszi többet. Miért?

Az ok egyszerű volt: minden találkozás után a lány úgy érezte mintha földbe döngölték volna. A férfi folyamatosan arra kereste a választ, mi az ami hiányzik a lányból. Nem titkolta, nyíltan tette fel a kérdést. Először dicsérte a lányt, aztán a hiányosságait, elemezte részletesen. A lány csak hallgatta, fűzött hozzá egy- két mondatot, de végül minden beszélgetés azzal zárult, hogy a lánnyal valami nincs rendben. Ez így nem mehetett tovább. Az utolsó beszelegetésük alkalmával a lány a férfi lányának az esküvőjéről kérdezett. A férfi mesélt, mesélt, élvezte, hogy újra átélheti az esküvő pillanatait, büszke volt a lányára. A nem túl fiatal lány csak hallgatta és arra gondolt, hogy ez a férfi és a hozzá kapcsolódó emberek soha nem fogják őt és a munkáját elismerni.  Soha nem lesz közéjük való. Tanulhatott bármennyit, lehetett belőle terapeuta, gondolhatta azt, hogy barátság alakult ki közöttük, a valóság mást mutatott. Aki takarítónőként kezdi a pályafutását, az a kialakult barátság ellenére is takarítónő marad azok szemében, akik így ismerték meg. Mutathatnak mást, biztosíthatnak az elismerésükről, de a szavak csak szavak. A tettek teszik hitelessé a szavakat. A férfi egyik mondata zökkentette ki a lányt gondolatai kavalkádjából.

„Többet kellene pasiznod. Rájöttem, az a baj veled, hogy túl mereve vagy. Ki kellene próbálnod a kokaint. Teljesen ellazulsz, és ez az amire neked szükséged van. Így kicsit lazábban kezeled a dolgokat, könnyebben belemész bizonyos játékokba.”

Ez volt az utolsó találkozásuk, a nem túl fiatal lány többet nem találkozott az idősödő férfival. Nem is bánta, szinte megkönnyebbült.

A lány kapcsolata szinte teljesen megszakadt a barátnőjével. Néha beszéltek ugyan, de már semmi nem volt olyan, mint korábban. A lány gondolkodott, kereste magában a hibát, mit rontott el, mivel bántotta meg a barátnőjét, de válasz nem érkezett. Az egyetlen dolog, ami eszébe jutott, hogy talán megbántotta barátnőjét azzal, hogy az idősödő férfival.

Ismerte barátnőjét, tudta, ha valami nem tetszik neki , megmondja kertelés nélkül. Rábízta a dolgot az időre, tudta, előbb-utóbb megoldódik. Így is lett.

Egyik nap felhívta a barátnője. Csacsogtak a semmiről pár percig, aztán megérkezett a válasz mindenre, amin annyit gondolkodott a nem túl fiatal lány.

Mi tart még itt? Ha elmennél innen, senkinek nem hiányoznál. Az évek alatt, amit itt töltöttél, senkivel sem alakult ki olyan barátság, ami visszatartana.” – hangzott a telefonba. A szavak mellbevágóak voltak. A nem túl fiatal lány ismét, mint már oly sokszor az életében, átélte egy szeretett ember elvesztését.

Már volt benne gyakorlata, már nem kereste a miértekre a választ. Fájt neki, mint mindig, amikor elveszített valakit, akit szeretett, de elfogadta és miután kisírta a fájdalmát, továbblépett és azokra a szeretteire koncentrált, akik részesei akartak lenni az életének.

Tudta, hogy el kell hagynia az országot, ahol imádott élni, és azt is tudta, hogy egyszer vissza fog térni. Fájtak neki a hallott szavak, de ugyanakkor meg is erősítették abban, hogy ki kell magát próbálnia egy új országban, hogy lássa mennyit ér. Ekkor döntötte el, hogy szezonmunkát vállal egy síparadicsomban. Veszteni valója nem volt, hiszen masszőrként nem ismerték el, korábbi takarítónő múltja miatt, a tél csak bizonytalanságot tartogatott számára és a barátnője megmondta, úgysem hiányozna senkinek. Idővel kiderült, barátnőjének nem volt igaza. Csupán a sértettség, neheztelés beszélt belőle. De ez már akkor nem számított. Barátságuk véget ért. A nem túl fiatal lány pedig fájó szívvel, de emelt fővel minden jót kívánva továbblépett.

Tanulság: Ne az alapján ítéld meg magad, amit mások mondanak rólad. Az az ő véleményük, amiért Te nem vállalhatsz felelősséget. Neked kell tudni, ismerni az értékeidet és a hibáidat. Ha ezekkel tisztában vagy nem fordíthatják őket ellened és kellő önbizalommal haladhatsz az utadon.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.